Bye-bye, Derrick úr!

Rendszeres nézője voltam a Duna tévén, a Derrick című német bűnügyi sorozatnak. Hogy miért? Mert már közel két éve olyan részeket ismételt a csatorna, amelyek szinkronja a Pannónia Filmstúdióban, valamint a Magyar Szinkron- és Videóvállalat műtermeiben készültek, így ezekben a részekben hétről-hétre, olykor csak néhány mondattal, a magyar színjátszás legjobbjait lehetett hallani.

Ezen epizódok szinkronjai tehát az 1980-as években készültek, és olyan nagyszerű színművészek kölcsönözték hangjukat az éppen aktuális mellékszereplőknek, mint Szabó Sándor, Tyll Attila, Győri Ilona, Benkő Gyula, Prókai Annamária, Juhász Jácint, Hankó Attila, hogy csak emlékezetből mondjak néhány művészt, akik már sajnos elhunytak, és így csak a film- illetve hangszalag őrzi tehetségüket.

Szerencsére a sorozatban hallani lehetet olyan színészeket is, akik manapság nem gyakran kölcsönzik hangjukat a szinkronstúdiókban, de az általuk nyújtott élmények ma sem felejthetőek. Ilyen színész számomra Magda Gabi, Tolnai Miklós, Dallos Szilvia, Kozák András, Trokán Péter, Kulka János hogy ismét csak néhány művészt említsek.

És persze szerepelt sok olyan színész is, akik azóta is rendszeresen szinkronizálnak, Györgyi Anna, Schnell Ádám, Kiss Erika, Szakácsi Sándor. A színházat és a szinkront kedvelőknek gondolom igen sokat mondanak a fenti nevek és a két említett stúdió is, tehát volt garancia a minőségi szinkronra.

Persze nem feledkeztem meg a főszereplőkről sem.

Derrick főfelügyelő magyarhangja Szabó Ottó volt, akinél talán elképzelni sem lehetett volna jobb hangot Horst Tappert-nek. Na igen, Szabó Ottó. Megkockáztatom a kijelentést: tőle jobban szinkronizálni senki sem tudott. Nem is kezdem el bizonygatni milyen nagy művész volt, azt hiszem nem tudnék megfelelő szavakat találni.

A másik főszereplő, Derrick hű társa Harry, azaz Klein nyomozó, akinek a hangját Gálvölgyi János kölcsönözte, hozzáteszem gyorsan, hogy igen jól. Bár a szerep behatároltsága miatt nem tudott nagyon kibontakozni Fritz Wepper, és így Gálvölgyi János sem, de jó volt hallani, hiszen nem gyakran szinkronizál az utóbbi időben.

A sorozat harmadik állandó szereplője volt Willy Berger nyomozó, a két főszereplő állandó segítője, akinek epizódonként csak néhány mondata volt, Szersén Gyula szinkronizálta több évadon keresztül.

Szerintem telitalálat volt a sorozat első szinkronrendezője, Hazai György által létrehozott főszereplő-hármas, amely a ’90-es évek közepén szinkronizált évadoknál annyiban módosult, hogy Willy szerepét Szersén Gyulától Kajtár Róbert vette át.

Mint arról már júniusban értesülhettetek, az index.hu és az est.hu is megírta, Magyarországon még nem vetített részeket vett meg és tűz műsorára minden hétfőn és csütörtökön este héttől a Duna Tv. Az ötven új részben akciódúsabbak a jelenetek, bonyolultabbak az ügyek, gyorsabbak az autók, modernebb a környezet – írja az ajánló. Mellékesen megjegyzem, én úgy tudtam, hogy a sorozatból kb. 300 részt forgattak, és ezek mindegyikét már leszinkronizálták, legalábbis Gálvölgyi János az egyik Heti Hetesben azt mondta, hogy háromszázszor szinkronizálta Harry-t, nos ez mindegy is.

Mint régi Derrick rajongó, nagyon kíváncsi lettem. És persze mint régi szinkronrajongó el is gondolkodtam, hogy az 1998-ban elhunyt Szabó Ottó helyett ki fogja szinkronizálni a címszereplőt, valamint Berger-t visszakapja-e Szersén Gyula vagy „tovább viszi” Kajtár Róbert, mert persze abban biztos voltam, hogy Harry-t továbbra is Gálvölgyi János fogja szinkronizálni.

Nos, ki lenne a megfelelő hang Szabó Ottó helyett? Magamban sok közép- vagy inkább időskorú színészt meghallgattam, több fordulót tartva végül Gruber Hugót hoztam ki győztesnek. Azt gondolom szinte tökéletes magyarhangja lehetne Derrick-nek, a Szabó Ottóéhoz hasonlatos mély, erős hangja van, és nem mellesleg nagy szinkronizálási rutinnal rendelkező művész.

Mint az előbb írtam, Gálvölgyi maradása nem volt kérdéses számomra, Berger-nek pedig Szersén Gyulát tettem az első helyre, bár voltak kétségeim, hogy egy ilyen tapasztalt színművészt arra az epizódonkénti néhány mondatra foglalkoztatni nagy luxus, de azért húsz évvel ezelőtt Ő volt, és ki vagyok én, hogy Hazai Györgyöt felülbíráljam.

Az említett cikkeken kívül mást nem olvastam az új részekről, azok szinkronjáról pedig (jellemző módon) még annyit sem találtam, így a beharangozott estén nagy várakozással ültem a tévém elé.

Fekete csütörtök! Ennyit röviden 2006. július 6-áról, a sorozat Magyarországon még nem vetített első részének bemutató napjáról. Az egész rész alatt csak annyit tudtam mondani, hol hangosan, hol csak magamban, amit Chandler (Jóbarátok) régi barátnője, Janice mondott mindig: TE JÓ ÉG, TE ATYA ÚR ISTEN!!!

Szóval nagyon fel voltam és fel vagyok dúlva. Elég ha annyit mondok, hogy nem jött be egy tippem sem, már Nektek is kezd körvonalazódni a kép. Na jó, nézzük az új szinkront kicsit bővebben.

Horts Tappert	Szabó Ottó	Ujlaki Dénes

Szerintem nem illik hozzá, félreértés ne essék, nincs problémám Ujlaki Dénessel, igen jó volt például a Poirot sorozatban a rendőrfőnöknek, Philip Jackson-nak, vagy a Temetetlen halottban a Nagy Imrét játszó Jan Nowicki-nek, de Derrick-nek egyáltalán nem. Leszinkronizálta a főfelügyelőt, ezzel nincs is gond, hiszen nem az első szinkronja a művész úrnak, de sajnos egyáltalán nem vitt a figurába életet. Minden megszólalása olyan volt, mintha a vízállásjelentést olvasta volna fel, mintha sem Őt, sem a rendezőt nem érdekelte volna a szinkron minősége, egy unalmas, szürke mellékszereplőnek tűnt a címszereplő, ami sajnos nagy gond.

Fritz Wepper	Gálvölgyi János	Besenczi Árpád

Na most az még ugye érthető, hogy sajnos Szabó Ottó helyett keresni kellett valakit (és találtak is, bár egy kevésbé megfelelőt), de hogy Gálvölgyi Jánost milyen ötlettől vezérelve cserélték le, azt nem tudom, és hogy miért éppen Besenczire, azt már végképp nem értem. A különböző részekben általában többet beszél Derrick, de az első részben Klein nyomozót lehetett gyakrabban látni, ezért Besenczit elég hosszan lehetett hallani - sajnos.

Willy Berger - Willy Schäfer - Rudas István:

Erről talán elég ennyi is.

Már ezen az estén forrott bennem, hogy papírra vessem érzéseimet, de azt gondoltam az első rész alapján nem szabad véleményt mondanom. Megnézek még néhányat és majd csak azok után írom meg tapasztalataimat az új szinkronnal kapcsolatban. Nos még három rész bírtam megnézni, és a véleményem egyre csak rosszabb lett.

Az első (és a harmadik) rész szinkronrendezője Kiss Beáta volt, a másodiké (és a negyediké) Jankovics Krisztina. Még ilyet nem tapasztaltam, hogy egy sorozatnak több rendezője legyen, ezek szerint felváltva rendezik a részeket, és gondolom ketten találták ki a főszereplők hangjait is, egyébként „a szinkront a Viderent Kft készítette”.

Azt gondolhatnánk, ha két rendező van, akkor kétszer olyan jó lesz a minősége a szinkronnak, de ez már a második rész után kiderült, hogy nem igaz. Az történt ugyanis, hogy mindkét részben játszott, az igen foglalkoztatott német színész Wolf Roth, az első részben Széles László, míg a másodikban Rosta Sándor volt a hangja, ezek szerint nem beszél egymással a két rendező.

De ezek „csak” a hangok.

A részekben (bármelyik hölgy is rendezze) sokszor előfordulnak olyan hibák, hogy a főszereplő beszél és a magyarhang későn szólal meg, de ennél is gyakoribb, hogy a német színész szája zárva van, a magyarhang pedig még egy-két szót elmond. Ez elsősorban a rendező, másodsorban a hangmérnök, illetve a magyarszöveg írójának róható fel súlyos hibaként.

A Viderent Kft-ről most hallottam először, Kiss Beátáról azért nem, régebben volt már néhány jó rendezése (Tortúra, Dumb és Dumber), Jankovics Krisztina sem ma kezdte a szakmát (Micimackó, Csupasz pisztoly: magyar szöveg, Táncos a sötétben, Wonder Boys: szinkronrendező), de ez a sorozat a hangok és a felsorolt hibák miatt nézhetetlenné vált számomra. Ahogyan mondani szoktuk egy rossz szinkronnál, a hang elvált a képtől. Az egész rész alatt olyan érzésem volt mintha a tévét nézném és valamilyen rádióműsort hallgatnék egyszerre, nem hittem el amit látok és hallok.

A főszereplők hangjának teljes cseréjéről, egy a ’90-es évek közepén történt eset jutott eszembe. A Minden lében két kanál című Roger Moore és Tony Curtis sorozatot nem a megszokott Láng József – Sztankay István párossal, hanem új hangokkal kezdték vetíteni, és a nézők döbbenten ültek a tévé előtt, gondolom úgy ahogyan én csütörtökön este, most már meg tudom érteni mit éreztek azok az emberek.

Arra, hogy mikor néztem először a Derrick-et pontosan emlékszem, 1986-ban történt, tehát pontosan húsz éve. És hogyha nem történik meg az, ami a Minden lében két kanál-nál, hogy újraszinkronizálják az elrontott részeket, akkor megvan az az időpont is, amikor utoljára néztem a sorozatot.

Bár én még reménykedem, ezért köszönök el úgy, hogy viszlát Derrick úr!