Nagy Bud Spencer-Terence Hill rajongóként a páros filmtrilógiájáról szeretnék írni. A legelső közös film 1967-ben született, Isten megbocsát, én nem! címmel. Terence és Bud itt ismerkedtek össze. Ekkor még nem is sejthették, hogy örök életre barátok lesznek, és nagysikerű filmeket fognak a jövőben forgatni. Itt Bud még nem is szerepelt sokat, a főhős ebben a filmben Terence, aki néha-néha ’összefut’ vele, a "gonosz" pedig Frank Wolff, aki akkoriban népszerű westernhősnek számított. A trilógia második, Bosszú El Pasóban (1968) című filmjében, Bud és Terence mellett, a főszerepet Eli Wallach kapta, aki abban az időben szintén nagy sztár volt. E két film hatalmas sikerére való tekintettel született meg a harmadik nagyfilm, az Akik csizmában halnak meg (1969), ami sikeres volt, de korántsem annyira, mint az előzőek. Bud szerepe ebben megint kicsit háttérbe szorult, a film felénél tűnik csak fel a vásznon.

Az Isten megbocsát, én nem! meglehetősen különbözik a megszokott filmjeiktől, de épp ez az, ami érdekessé és ugyanakkor jó alkotássá teszi.

Ehhez három magyar változat létezik. Az ősrégi VICO-s VHS-kazettán fellelhető szinkron (BS: Kránitz Lajos-TH: Szersén Gyula), Nincs bocsánat címmel, volt a legjobb. Itt még adtak a színvonalra, tele van jó szövegekkel (néhol egy-egy trágár kifejezés is felcsendül), ami jelentős élvezeti értéket biztosít a filmnek. Ráadásul ehhez a karakterhez Szersén nagyon jól megválasztott hang, ebben a komoly filmben csodásan hozza a megszokott formáját Terence figurájához. A TV2 által készített szinkron (Kránitz Lajos-Újréti László) elfogadható. Első hallásra talán ezzel a szinkronnal jobban érthető a film, kicsivel több minden kiderül a cselekményekből, mint az első magyar változatban. Itt a címet megváltoztatták Bunyó húsvétigre, aminek semmi köze a filmhez. A TV2 azért hozott ilyen döntést, mert húsvétkor adták le, és gondolták, ha már létezik Bunyó karácsonyig, akkor most lesz egy Bunyó húsvétig is. A mostanság "elterjedt" (ezért ez a gyűjtőcím) RTL-féle, a Szinkron Systems által készített (Kránitz Lajos-Rátóti Zoltán) változatban nemcsak a többi szereplő hangjainak megválasztására nem ügyeltek jól, de a szövegkörnyezet is alaposan csökkenti a film élvezetét, úgymond 'lightosították' a szöveget a 12-es karika kedvéért, hogy leadhassák főműsoridőben is. Ezért az a néző, aki ezzel látja először, nem részesül ugyanabban a hatásban, mint az, aki már ismerte az előző verziókat. Nem beszélve arról, hogy Rátóti a lehető legrosszabb választás Hillhez.

Összehasonlításképp: Cat (TH) a filmbeli Bud (José Manuel Martín) nyakába beledobja a kést

1. szinkron: (VICO) "Mondta már neked valaki, hogy egy ostoba faszfej vagy, Bud?" (Ahogyan ezt Szersén mondja a maga stílusában, szép lassan, finoman, az zseniális)

2. szinkron: (TV2) "Mondták már neked valaha, hogy egy...hogy egy ostoba állat vagy, Bud?"

3. szinkron: (RTL) "Mondták már neked, hogy te....mekkora egy barom vagy, Bud?"

Itt is lehet érezni, mennyire tompul a szöveg durvasága. Minél jobban haladunk a szinkronverziókban előre, annál enyhébb beszédekkel találkozhatunk.

Kétségkívül a Bosszú El Pasóban a legjobb film a három közül, és a leghosszabb is. Jól kreált fordulatok kísérik végig a filmet, ez a legizgalmasabb a trilógiából. Vígjátéknak semmiképp sem mondanám, ez is western a javából, de valóban számos poén tarkítja, és nem olyan véres, és kemény, mint a legelső rész.

Az első magyar változat címe tökéletes fordítása az angolnak, az MTV is anno angol kópiával adta a premierkor, 1991 novemberében. Itt is, mint ahogy megszokhattuk, az első, MTV-s (Vajda László-Újréti László) szinkron adja vissza jól a film hangulatát, amit a Rex Film Kft. készített. Szintén jó szövegkörnyezet, remekül megalkotott párbeszédek jellemzik. A második szinkront (Kránitz Lajos-Újréti László), szinte teljesen felesleges volt a TV2-nek megrendelnie, hiszen még azt sem lehet mondani, hogy egy vágatlan kópiát vetítettek, mert ugyanaz a 8 perccel rövidebb verzió került adásba náluk is, amelyhez az első változat is készült. Feltehetőleg ezt a Masterfilmnél szinkronizálhatták (erről nincs pontos adata az ISzDb-nek). Szintén 'langyosították' a szöveget, ezáltal kopik a film hangulata is. A cím sajnos itt is teljesen ’értelmetlen’: A pirinyó, a behemót és a jófiú. Kristóf Tibor a lehető legjobb választás volt Eli Wallach-hoz. Tökéletesen beleéli magát a szerepébe, gyönyőrűen visszaadja Cacopoulos személyiségét, mást szinte lehetetlen elképzelni a szereplőhöz. Szerencsére mindkét szinkronváltozatban őt kérték fel.

Az Akik csizmában halnak meggel, mint film, semmi gond nincs, bár a három közül a leggyengébbik darab. Ebben szerepet játszik az is, hogy Bud nagyon keveset szerepel benne. A premierje Magyarországon 1990-ben volt az MTV-n. Mindkét szinkronváltozata szintén egy 8 perccel rövidebb kópiához készült, ráadásul elég fontos jeleneteket vágtak ki belőle. Az eredeti 94 perces verzióval megnézve rögtön világossabbá és érthetőbbé válik az alkotás valódi mondanivalója, mint az „agyonnyírt” verzióban.

Szinkron terén egyértelműen a DVD-n is fellelhető MTV-s (Bujtor István-Újréti László) szinkron ajánlott, ami a szinkronizálás hőskorában, a Magyar Szinkron- és Videovállalat műtermeiben készült. A három film közül ennek sikerült a legrosszabbul a második magyar változata. Míg a többi épphogy élvezhető volt, ebből a TV2-s (Kránitz Lajos-Újréti László) verzió szinte a nézhetetlenség-hallgathatatlanság határait súrolja, ráadásul Kránitz helyenként olyan lassan beszél benne, ellentétben Bujtorral, aki pörgős, és belead anyait-apait. Persze a címet itt is megváltoztatták Csizmadombi fenegyerekre, illetve Akit nem ütött meg a guta címmel is vetítették.